Life in SD

Kicsit elmaradtam, sorry.

Végül mégiscsak beköltöztem Tonyhoz aki amúgy jó gyerek. Másodgenerációs mexikói bevándorló akinek van vagy 6 tesója, pár tucat unokatesója, és még kb ezer másik közeli rokona. Egy szűk családi vacsorát nem úsznak meg 15-18 fő alatt. Tony nem a legokosabb Tony a földön, de kedves és segítőkész, úgyh fel is ajánlotta egyből, hogy valamelyik hétvégén átvisz Tijuanába és bemutat a legszebb kurváknak akiket ismer. Hát így..

Szóval itt vagyok nem messze a downtowntól ahol elvileg több lesz a munka, viszont szarabb is a környék. Low-income neighbourhood. Ez azt jelenti, hogy itt szó szerint én vagyok az egyetlen fehérember. Annyira, hogy néha meg is néznek, és valószínüleg azt gondolják, hogy kurva nagy lehet a válság ha már a magamfajták is ide költöznek.

Mivel a kecóban nincs se hűtő, se sütő, se semmi, ezért kész kaját kell enni, ami itt a környéken a Burger Kinget jelenti. Azaz a továbbsertülés veszélye az egekben. Remélhetőleg megkerget pár homie hetente, hogy tudjam ellensúlyozni a dolgot. Mivel pont egy légifolyósó alatt lakunk, a reptér pedig úgy 15 km-re, így az érkező gépek 20 percenként szálnak át felettünk nap közben. Este azért ritkábban.

Egy forgalmas út és egy autópálya mellett lakunk, ami azt jelenti, hogy főleg reggelente szó szerint harapni lehet a szmogot. Le is kaptam egy gyereket aki gázmaszkban(!) tolta a reggeli futást. Nem mertem közelebbről mert nagy volt és feka.

Bár elég lepattant környék, az udvarok meg a házak többsége tiszta és rendben van tartva. Persze lehet, h csak Haloweenre tették rendbe őket, amikor mindenki átjár a másikhoz.

A netes meló mellett (ami fix pénz), és a Pannónia lakbér nélkül amit anyám elvesztett (ne kérdezzétek…), legutóbb végre kerestem egy kicsit. Jeeee. Egy kárbecslőnek dolgoztam ami abból állt, hogy egy egykor beázott lakásban átvittem az egykori beázott cuccokat oda ahol a boss feljegyezte meg lefotózta őket, aztán vissza mindent. Mindent! A hűtőtől az alsóneműig. A beázás amúgy 2005ben történt és a jogi viták miatt csak most volt a kárfelmérés (én sem értettem), ezért a tulaj eddig nem vihetett ki onnan semmit. Soha ne tudjátok meg milyen az amikor beléptek egy lakásba és egyből elkezdi csípni a szemeteket, és marni a torkotokat a penész. Az ott töltött nap elég kemény volt, de végig egy dollárjel lebegett előttem és ez azért segített.

Az előző helyen ahol kb egy hétig laktam még volt sütő, úgyh a targetben (helyi tesco) vettem mindenféle kaját persze leginkább steaket. Nem hiszitek el: kb egy kiló steakhús 7-8 dollárba kerül. Ezt otthon nem úsznám meg 6-8 ezer alatt.

Viszont mindehol spórolni kell, így van olyan, hogy eszed a bélszínt a szülinapi partykon használt papírtányérból, műanyag evőeszközzel, és rájössz, h el kell mosnod a papírtányért mert holnap is enned kell vmiből..

Napjaim többsége abból áll, hogy meló után járok ajtóról ajtóra éttermeknél, bároknál stb. Eddig nem sok sikerrel. Szóval nem egyszerű, főleg így egyedül, de egy kicsit segít h tudom, otthon egyre szarabb nektek is:)

San Diego

Vincent Vega: Mi az hogy nem eszel disznót? Mi vagy te, zsidó?

Jules: Nem, nem vagyok zsidó, de a barátnőm vegetáriánus, így hát én is vegetáriánus lettem.

Pulp Fiction

Ma volt az első napom San Diegóban ami azért sikerülhetett volna jobban is. Megnéztem a kecómat ahol jövő héttől lakni fogok, és hát mit szépítsük: egy igazi kis fisifosi házikó, San Diego egyik leglepukkantabb környékén. Az egész lakás alig nagyobb mint a sajátom otthon Magyarországon, ráadásul meg kell osztanom egy Tony nevű sráccal. Aki amúgy tök normális arcnak tűnik, de valahogy mégsem érzem. Ráadásul csak egy hálószoba van. Mivel a szállásadó gyereknek több ingatlanja is van a városban, megpróbálom rávenni, hogy esetleg találjunk egy másikat. Egy olyat, ahol nem egy másik pasi seggéről visszaverődő fény ébresztene reggelente.

Kol Nidré is ma volt, amit amúgy magasról leszarnék, de mivel a srác és a családja tartják a hagyományt, így hát kiderült, hogy én is tartom, és nekem is mennem kellett zsinibe. A bejáratnál közölték hogy fizessek. Először azt hittem valami charityről van szó, de mondták, hogy errefelé fizetni kell ha az ember zsinagógába akar menni. Úgy hívják Holy Day Ticket vagy miaszar. 250 dollár. Azt hittem rosszul hallok.

Mivel azt hogy: “Hát az kurvaisten, hogy én nem fizetek ezért a kibaszott voodoo faszságért” valószinüleg nem értették volna, ezért inkább angolul a “Ma érkeztem Budapestről, és szeretném megünnepelni az újévet valahol” szöveggel jöttem, beleszőve legalább háromszor azt, hogy Eastern Europe és közben nagyon csóró fejet vágtam. Mondtam még azt is hogy: G'mar Chatima Tova amiről délutánra fogalmam sem volt hogy mit jelent, de az András azt mondta ezt így kell, és ő elég nagy zsidrák szóval mondtam azt is párszor. Végül beengedtek, úgyhogy ingyen állhattam végig azt a szarságot. Köszi András.

A baj, hogy holnap este megint zsini, azaz megint ki kell játszanom a csóró-kártyát ami azért elég ciki. És addig persze kőkemény böjt. Ráadásul nem ismerek itt senkit, úgy hogy nem kockáztathatom meg, hogy valamelyik bibó felismerjen a zsiniben miután nap közben látta ahogy kétpofára tömöm magamba a steaket valahol. Bezzeg az antiszemitizmus ingyen van, és még bacont is ehetsz.

LA kecó

angel land

Senkinek nem sikerült leírnia azt a horrort ami a repülőúton várt rám. Az a 11 óra amit sündisznó pózban kellett töltenem a padödö között a legrosszabb élményeim között marad mindörökké. Két egyenként legalább 100 kilós nő között ültem végig az utat, úgy h mindkettőnek átlógtak a zsírpárnái, ami elméletben kényelmessé tette volna az utat, de inkább összenyomtak mint kipárnáztak. Vagy két órán keresztül folyamatosan pofáztak pont amikor aludni akartam. Amikor meg befejezték, a csecsemők kezdtek el ordítani. Olyan volt mintha egymást spanolták volna, h ki tud hangosabban, tovább, minél jobban elnyújtva üvölteni. Az egyik anyjának szólt az egyik utas kb 25 perc után, h mégiscsak…, erre azt a választ kapta, h nem akarja csitítani, mert így arra neveli hogy sírással elérhet mindent. A gyerek volt vagy fél éves..

Az immigration officer tök jó fej volt, simán beengedtek. Nem is értem miért kellett paráznotok :- ) eheh. Persze mondta hogy ha csak egy nappal is később utazom el akkor nagy baj lesz. Majdnem visszakérdeztem, hogy és mi van akkor ha két évvel később? De egy kis csicska vagyok. Igazából fostam, mint a Dudi tavaly ilyenkor, de amint beengedtek megszűnt a parám. Egészen a város központig, ahová busszal mentem, és ahol annyi a rosszarcú hajlesz, mint a szemét. Mindegyik tolja a kis bevásarlókocsiját a szarjaival és állandóan kérik a change-t. Nappal még biztonsággal át lehet kacsázni köztük, de éjjel azért inkább kerülök. A szállásomtól kb két utcányira kezdődik az ő kis hajléktalan negyedük. Itt ilyen is van. A srác szerint inkább ne menjek oda soha, csak ha kell crack, vagy vmi nemi betegség. A kecó ahol átmenetileg lakom egy két szintes penthouse + meg két szint terasz + Jacuzzi és medence. Mindez a pénzügyi negyed sarkán, a város fölött. Szóval elviselhető. Majd jönnek képek.

A Donwtownon kívül eddig még nem sok helyen voltam, annak a nagy részét viszont már bejártam. A hely kicsit hasonlít New Yorkra a hugyszaggal és a hányásfoltokkal együtt persze. Annyi ékszer üzlet pedig egész Mo-n nincs, mint amennyi itt egy 20 méteres szakaszon. Van vagy 100 csak a környéken, és egyikben sincs zsidó csak latino.

Azt miért nem mondta senki, h itt nem írják rá semmire a bruttó árát? Elég szemét dolog, hogy az ár minimum 10%-al felmegy a polctól a pénztárig. A 475 dolláros laptopért 540-et kell kicsengetni az adó, meg mindenfelé plusz költségek miatt. Kibaszott kapitalista disznók! Az eladók amúgy számomra felfoghatatlanul kedvesek és segítőkészek. Ezzel egyszerűen még mindig nem tudok mit kezdeni. California amúgy elég drága, de pl kajából mindenhol akkora adagot adnak amekkorát meg sem lehet enni egyszerre. A piacon pedig ha megállsz egy kifőzde előtt egyből nyújtják a kóstolót a friss kajából. Akár nem is kell semmit venni, csak végigmenni egy soron, és fullra zabálja magát az ember.

Tegnap voltam a Decomprassion nevű egy napos fesztiválon, ami a Burning Man afterpartyja. Hihetetlen volt. Olyan volt, mint egy meleg büszkeség menetébe oltott hippi találkozó. Mindenki csilivili ruhába nyomta, rózsaszín szőrmés kalap, buvárszemcsi, MC Hammer gatya, XIX századi óriási francia paróka, óriási szőrmés nyuszijelmez, stb.. Mindenki kibaszott jó fej és laza volt. Senki nem szemetelt, a toi toi-jok tiszták voltak még a buli végén is. A táskákat az emberek a földön hagyták tánc közben, és senki nem parázott attól hogy valaki elviszi. Mindenki vitte a gyerekét sőt, voltak akik a csecsemőket magukra tekerve ropták a legfaszább elektronikus zenékre. Volt óriási tűz fújás mint a Burning Manen, az emberek meg folyamatosan szívtak. Az egyetlen para, h alkoholt csak egy elkerített részen lehetett venni, ahonnan nem lehetett kihozni semmilyen piát. Ja, és még az 50 éves formáktól is elkérik az ID-t mielőtt kiszolgálnák őket. Nálam csak a magyar volt, és persze megkaptam a “Na ez mekkora kamu személyi..” pillantást. De nem volt gond. Eddig leginkább csak Mexikóiakkal spanoltam, mindegyikük vagy illegálba tolja, vagy már beházasodott az országba. Nekem is ezt javasolták egyből, amitől azért természetesen kiráz a hideg.

Ami még király, hogy sok hely van, ahol kitesznek kanapékat az utcára hogy azon csillezzenek az emberek. Nemcsak kávézók meg könyvesboltoknál, hanem tök random helyeken. Majdnem mindig meleg van, az eső meg szinte sosem esik ugye…

Most ennyi. Eddig azért nem írtam mert nem volt laptopom, a házigazda gyerek meg nem nagyon szereti ha más használja a gépét. Valószínüleg jövő héten megyek San Diegoba, ahol már melózni fogok, h mit azt pontosan még nem tudom, de csak 10 nap biztos egy hónapban, úgyh kell intéznem vmi másodállást. Ez az egész amúgy egy kicsit olyan, mintha egy olyan medencébe ugranék fejest ami nem tudom milyen mély. We’ll see..

Bringám még nincsen.