Senkinek nem sikerült leírnia azt a horrort ami a repülőúton várt rám. Az a 11 óra amit sündisznó pózban kellett töltenem a padödö között a legrosszabb élményeim között marad mindörökké. Két egyenként legalább 100 kilós nő között ültem végig az utat, úgy h mindkettőnek átlógtak a zsírpárnái, ami elméletben kényelmessé tette volna az utat, de inkább összenyomtak mint kipárnáztak. Vagy két órán keresztül folyamatosan pofáztak pont amikor aludni akartam. Amikor meg befejezték, a csecsemők kezdtek el ordítani. Olyan volt mintha egymást spanolták volna, h ki tud hangosabban, tovább, minél jobban elnyújtva üvölteni. Az egyik anyjának szólt az egyik utas kb 25 perc után, h mégiscsak…, erre azt a választ kapta, h nem akarja csitítani, mert így arra neveli hogy sírással elérhet mindent. A gyerek volt vagy fél éves..
Az immigration officer tök jó fej volt, simán beengedtek. Nem is értem miért kellett paráznotok :- ) eheh. Persze mondta hogy ha csak egy nappal is később utazom el akkor nagy baj lesz. Majdnem visszakérdeztem, hogy és mi van akkor ha két évvel később? De egy kis csicska vagyok. Igazából fostam, mint a Dudi tavaly ilyenkor, de amint beengedtek megszűnt a parám. Egészen a város központig, ahová busszal mentem, és ahol annyi a rosszarcú hajlesz, mint a szemét. Mindegyik tolja a kis bevásarlókocsiját a szarjaival és állandóan kérik a change-t. Nappal még biztonsággal át lehet kacsázni köztük, de éjjel azért inkább kerülök. A szállásomtól kb két utcányira kezdődik az ő kis hajléktalan negyedük. Itt ilyen is van. A srác szerint inkább ne menjek oda soha, csak ha kell crack, vagy vmi nemi betegség. A kecó ahol átmenetileg lakom egy két szintes penthouse + meg két szint terasz + Jacuzzi és medence. Mindez a pénzügyi negyed sarkán, a város fölött. Szóval elviselhető. Majd jönnek képek.
A Donwtownon kívül eddig még nem sok helyen voltam, annak a nagy részét viszont már bejártam. A hely kicsit hasonlít New Yorkra a hugyszaggal és a hányásfoltokkal együtt persze. Annyi ékszer üzlet pedig egész Mo-n nincs, mint amennyi itt egy 20 méteres szakaszon. Van vagy 100 csak a környéken, és egyikben sincs zsidó csak latino.
Azt miért nem mondta senki, h itt nem írják rá semmire a bruttó árát? Elég szemét dolog, hogy az ár minimum 10%-al felmegy a polctól a pénztárig. A 475 dolláros laptopért 540-et kell kicsengetni az adó, meg mindenfelé plusz költségek miatt. Kibaszott kapitalista disznók! Az eladók amúgy számomra felfoghatatlanul kedvesek és segítőkészek. Ezzel egyszerűen még mindig nem tudok mit kezdeni. California amúgy elég drága, de pl kajából mindenhol akkora adagot adnak amekkorát meg sem lehet enni egyszerre. A piacon pedig ha megállsz egy kifőzde előtt egyből nyújtják a kóstolót a friss kajából. Akár nem is kell semmit venni, csak végigmenni egy soron, és fullra zabálja magát az ember.
Tegnap voltam a Decomprassion nevű egy napos fesztiválon, ami a Burning Man afterpartyja. Hihetetlen volt. Olyan volt, mint egy meleg büszkeség menetébe oltott hippi találkozó. Mindenki csilivili ruhába nyomta, rózsaszín szőrmés kalap, buvárszemcsi, MC Hammer gatya, XIX századi óriási francia paróka, óriási szőrmés nyuszijelmez, stb.. Mindenki kibaszott jó fej és laza volt. Senki nem szemetelt, a toi toi-jok tiszták voltak még a buli végén is. A táskákat az emberek a földön hagyták tánc közben, és senki nem parázott attól hogy valaki elviszi. Mindenki vitte a gyerekét sőt, voltak akik a csecsemőket magukra tekerve ropták a legfaszább elektronikus zenékre. Volt óriási tűz fújás mint a Burning Manen, az emberek meg folyamatosan szívtak. Az egyetlen para, h alkoholt csak egy elkerített részen lehetett venni, ahonnan nem lehetett kihozni semmilyen piát. Ja, és még az 50 éves formáktól is elkérik az ID-t mielőtt kiszolgálnák őket. Nálam csak a magyar volt, és persze megkaptam a “Na ez mekkora kamu személyi..” pillantást. De nem volt gond. Eddig leginkább csak Mexikóiakkal spanoltam, mindegyikük vagy illegálba tolja, vagy már beházasodott az országba. Nekem is ezt javasolták egyből, amitől azért természetesen kiráz a hideg.
Ami még király, hogy sok hely van, ahol kitesznek kanapékat az utcára hogy azon csillezzenek az emberek. Nemcsak kávézók meg könyvesboltoknál, hanem tök random helyeken. Majdnem mindig meleg van, az eső meg szinte sosem esik ugye…
Most ennyi. Eddig azért nem írtam mert nem volt laptopom, a házigazda gyerek meg nem nagyon szereti ha más használja a gépét. Valószínüleg jövő héten megyek San Diegoba, ahol már melózni fogok, h mit azt pontosan még nem tudom, de csak 10 nap biztos egy hónapban, úgyh kell intéznem vmi másodállást. Ez az egész amúgy egy kicsit olyan, mintha egy olyan medencébe ugranék fejest ami nem tudom milyen mély. We’ll see..
Bringám még nincsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése