Life in SD

Kicsit elmaradtam, sorry.

Végül mégiscsak beköltöztem Tonyhoz aki amúgy jó gyerek. Másodgenerációs mexikói bevándorló akinek van vagy 6 tesója, pár tucat unokatesója, és még kb ezer másik közeli rokona. Egy szűk családi vacsorát nem úsznak meg 15-18 fő alatt. Tony nem a legokosabb Tony a földön, de kedves és segítőkész, úgyh fel is ajánlotta egyből, hogy valamelyik hétvégén átvisz Tijuanába és bemutat a legszebb kurváknak akiket ismer. Hát így..

Szóval itt vagyok nem messze a downtowntól ahol elvileg több lesz a munka, viszont szarabb is a környék. Low-income neighbourhood. Ez azt jelenti, hogy itt szó szerint én vagyok az egyetlen fehérember. Annyira, hogy néha meg is néznek, és valószínüleg azt gondolják, hogy kurva nagy lehet a válság ha már a magamfajták is ide költöznek.

Mivel a kecóban nincs se hűtő, se sütő, se semmi, ezért kész kaját kell enni, ami itt a környéken a Burger Kinget jelenti. Azaz a továbbsertülés veszélye az egekben. Remélhetőleg megkerget pár homie hetente, hogy tudjam ellensúlyozni a dolgot. Mivel pont egy légifolyósó alatt lakunk, a reptér pedig úgy 15 km-re, így az érkező gépek 20 percenként szálnak át felettünk nap közben. Este azért ritkábban.

Egy forgalmas út és egy autópálya mellett lakunk, ami azt jelenti, hogy főleg reggelente szó szerint harapni lehet a szmogot. Le is kaptam egy gyereket aki gázmaszkban(!) tolta a reggeli futást. Nem mertem közelebbről mert nagy volt és feka.

Bár elég lepattant környék, az udvarok meg a házak többsége tiszta és rendben van tartva. Persze lehet, h csak Haloweenre tették rendbe őket, amikor mindenki átjár a másikhoz.

A netes meló mellett (ami fix pénz), és a Pannónia lakbér nélkül amit anyám elvesztett (ne kérdezzétek…), legutóbb végre kerestem egy kicsit. Jeeee. Egy kárbecslőnek dolgoztam ami abból állt, hogy egy egykor beázott lakásban átvittem az egykori beázott cuccokat oda ahol a boss feljegyezte meg lefotózta őket, aztán vissza mindent. Mindent! A hűtőtől az alsóneműig. A beázás amúgy 2005ben történt és a jogi viták miatt csak most volt a kárfelmérés (én sem értettem), ezért a tulaj eddig nem vihetett ki onnan semmit. Soha ne tudjátok meg milyen az amikor beléptek egy lakásba és egyből elkezdi csípni a szemeteket, és marni a torkotokat a penész. Az ott töltött nap elég kemény volt, de végig egy dollárjel lebegett előttem és ez azért segített.

Az előző helyen ahol kb egy hétig laktam még volt sütő, úgyh a targetben (helyi tesco) vettem mindenféle kaját persze leginkább steaket. Nem hiszitek el: kb egy kiló steakhús 7-8 dollárba kerül. Ezt otthon nem úsznám meg 6-8 ezer alatt.

Viszont mindehol spórolni kell, így van olyan, hogy eszed a bélszínt a szülinapi partykon használt papírtányérból, műanyag evőeszközzel, és rájössz, h el kell mosnod a papírtányért mert holnap is enned kell vmiből..

Napjaim többsége abból áll, hogy meló után járok ajtóról ajtóra éttermeknél, bároknál stb. Eddig nem sok sikerrel. Szóval nem egyszerű, főleg így egyedül, de egy kicsit segít h tudom, otthon egyre szarabb nektek is:)